Azt hihetné az ember, hogy amit a világhálón találunk, szerzünk kapcsolatokat, azokat egyszerű is kezelni, megőrizni. Holott nem. Legalábbis nekem nem megy. Sok barátra tettem szert az internet segítségével. Volt már nagy közös baráti találkozó, akikkel neten ismertük meg egymást, és úticél Budapest volt.
Nyugati pályaudvaron gyülekeztünk, onnan átmentünk a Westendbe, és elmentünk asszem a Vajdahunyad várához.(legalábbis ha jól emlékszem a névre.) Nagyon jól sikerült délután volt sok ökörködéssel. Szó szerint nyerítettünk a nevetéstől :) Ez olyan egyszerű,mert tudod lesz még ilyen találka.
De a virtuális párkapcsolatok már másak. Ha lehet így kifejezni. Azok nem kézzel foghatók és tudod sosem találkozhatsz a másikkal, hiába akarod. Ha mégis találkoztok max. egy éjszakás kaland leszel és ennyi. Nem hiszem, hogy az ember hetente utazgatna pár száz km-ert mire odaérne, már jöhetne is haza,mert kezdődnek a hétköznapok újra (meló, gyerek ilyenek). Távkapcsolat meg hosszú távon nem nyerő, hiszen az ember társas lény.Ahogy egy nőnek, úgy egy férfinak is szüksége van a gyengédségre, figyelemre, szeretetre, törődésre, hogy férfinek érezhesse magát a nő mellett. Azt is tudom nem várható el a másiktól,hogy elköltözzön másik távoli városba vagy országba, felrúgja az ottani életét, elhagyja a családját. Szerintem két verziója lehet a virtuális párkapcsolatoknak. 1 verzió: barátsággá alakul át az egész vagy harag. 2 verzió: meglesz az első találkozás,és majd utána lesz haragszom rád. Igen manapság a technika ott van pl. skype, facebook, twitter, telefon stb... de attól még nem lesz veled. Most én azt tapasztalom meg, hogy hiába a szép és nagy szavak... Az elején elhangzik ilyen-olyan fontos vagy,nem lépek le újra,figyelni és törődni fogok veled, de amikor keresed, írsz neki, cseszik vissza válaszolni. Igaz sokban nem értettünk egyet,és az is hogy olykor nem könnyű velem. Hogy képes valaki napokat nem beszélni a másikkal, ha fontos neki?! Erre egyszerű a válasz szerintem. Az, hogy már közel sem érdekli, és arra se veszi a fáradtságot leírja hagyj békén. Nem képes a kérdésekre választ adni, inkább eltűnik a színről. Azzal minden megvan oldva, hogy lelép, ahelyett hogy megírná van más aki jobban érdekel, nem kellesz, elegem van belőled, barátod akarok csak lenni stb... Valami választ. De ne a nagy üres semmit. Ez egyértelművé tette számomra semmi értelme tovább keresnem, mert ezt akarja elérni. Keressek mást akivel elvagyok, mert azt gondolja nem elég jó nekem. Nem hagyja eldönteni hogy tudjam mi a jó. Igaz későn jöttem rá, hogy ő jó nekem de ez van. Ilyen vagyok ezen változtatni nem tudok. Most azt gondoljátok lüke vagyok, és igazatok is van. De sokkal jobb még az a verzió is, hogy csak így virtuálisan lehetünk egymásnak, mint ezt a nagy csendet, ürességet.... Ezt a semmit. Akkor legalább tudnám hogy van, mi van vele, mit érez és .... Azt hiszem itt elég is lesz ebből.
Azt akartam kihozni lényegében, hogy akár virtuális, akár reál kapcsolatról van szó, sokban nem különböznek a problémák. Az a kérdés tényleg fontos-e neked a másik annyira hogy kitartasz mellette, vagy újra magára hagyod.
Csupán egy hosszúra nyúlt fellángolás volt?! Meglehet! De nem részemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése